Magda János kétszer állt bíróság előtt emberölés miatt, de jogerősen egyszer sem ítélték el. Az 1983-as eset az egész országot megdöbbentette.
1983. október 25-én délután ismeretlen tettes különös kegyetlenséggel meggyilkolta N. Mariann hétéves szolnoki kisiskolást a város zsidó temetőjében. A gyilkos zsebkendővel tömte be a kislány száját, kővel a tarkójára ütött, aztán az eszméletlen testet betette Fridman Náthán sírjába. Mariann végül azért fulladt meg, mert a tettes rátett egy márvány fedlapot.
A rendőrség másnap őrizetbe vette Magda János szandaszőlősi lakost, aki korábban összesen majdnem húsz évet ült börtönben. Bár az 51 éves férfi végig tagadott, a megyei bíróság már a harmadik tárgyalási napon, 1984. június 5-én ítéletet hirdetett: Magdát – mint többszörös visszaesőt – aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt halálra ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság novemberben viszont hatályon kívül helyezte az ítéletet, és megismételt elsőfokú eljárás lefolytatására utasította a Fővárosi Bíróságot. Magda Jánost 1985. augusztus 13-án bizonyítottság hiányában felmentették a vád alól, szabadlábra helyezték, az általa előzetesben töltött egy év kilenc hónapért és tizenhat napért pedig 53 750 forint kártalanításban részesült.
A Magda elleni vád egyébként ott bukott meg, hogy az ügyvédje, dr. Orosz Balázs (róla bőven találni anyagot az interneten, az viszont kevesen tudják, hogy a Soós-ügyben ő volt a másodrendű vádlott, György József védője) kiszúrta a jegyzőkönyvben, hogy amikor a férfi nadrágját lefoglalták, nem jegyzőkönyvezték külön a zsebében lévő zsebkendőt, amelyen a nyál és cukormaradvány megegyezett a megölt kislány vércsoport-tulajdonságaival. A cukormaradvány azért volt fontos, mert a gyerek iskolatársa azt mondta, a gyilkosság előtt cukorkát adott Mariannak, amit ő be is vett a szájába.
Magda János 1982-ben szabadult utoljára a börtönből, az anyjával élt, rettenetesen ivott, csak alkalmanként dolgozott kőművesként, aztán tüdőbetegsége miatt leszázalékolták. Segélyekből élt,
és néha az anyja adott pénzt neki. Egy tipikus, lecsúszott vidéki alkoholista volt, aki korábban már került bajba kislányok molesztálása miatt. Nem meglepő, hogy sok falubeli tudta róla elképzelni, hogy ő
követte el a brutális gyilkosságot, de Magda nem tett beismerő vallomást a nyomozóknak.
A Magda ügyet én is többször hallottam felemlegetni, amikor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre jártam, a Szocializmus bűnbarlangjai című könyvben is megemlítik a szerzők, hogy a bűncselekmény már a Rendőrtiszti Főiskolán is a tananyag részét képezte.
A mai napig tisztázatlan kérdések, vagy úgy is mondhatnánk, érdekességek:
- A vádlott korábbi barátnője, Makai Kálmánné (aki később meghalt, de erről majd részletesebben, hiszen nem akárki volt a gyilkos) először azt vallotta, a gyilkosság elkövetésének idejében találkozott a buszon Magdával. Ezt aztán megváltoztatta, mert a nyomozók azt mondták neki, az „nem jó időpont”.
- A koronatanú egy 30 éves asszony volt, aki a gyilkosság időpontjában pont a temető mellett biciklizett el, és felismerte Magdát. A bizonyítási kísérletet fura módon elmulasztotta a megyei bíróság, de az új eljárásban a Fővárosi Bíróság a meteorológiai intézet szakembereivel megállapította, hogy a nő a gyilkosság idején arról a távolságról nem láthatta az elkövetőt.
- A kislány holttestét egy hatalmas sírkő alatt találták meg. De hogyan tudta a 170 kilós követ egyedül a vékony testalkatú Magda János elmozdítani?
- Találtak egy zsebkendőt Magda zsebében, amin állítólag rajta volt a kislány nyála. Azt mondták, ezt a férfinél tartott házkutatásnál foglalták le, de a lefoglalást nem jegyzőkönyvezték, így semmiféle hivatalos papír nem volt arról, tényleg Magdától került-e elő a zsebkendő.
- Dr. Bodnár Lajos: Gyilkos, nem gyilkos című nagyszerű munkájában az áll, hogy Magyarországon először Magda ügyénél vetették be a poligráfot, vagyis a hazugságvizsgálót. A készült dokumentum a bíróság szerint viszont nem felelt meg a szakvéleménnyel szemben támasztott törvényi követelményeknek.
A megismételt eljárásnál, a tárgyalás utolsó napján N. Mariann apja csak ennyit mondott, miután végighallgatta a vádbeszédet: „Nem kívánok felszólalni. Csupán annyit, hogy az ítéletet én magam
hajthassam végre.” Akkor még nem tudta, hogy Magda Jánost felmentik, és sohasem derül ki, ki ölte meg valójában a lányát.
Miután Magda János szabadlábra került, megint összeállt azzal a Makai Kálmánnéval, aki – ha nem változtatja meg első vallomását – könnyen bitófára juttathatta volna a férfit. Magda állítólag még korábbi kapcsolatuk alatt egy mozgó vonatból lökte ki a nőt, és később sem mondhatni, hogy felhőtlen lett volna köztük a viszony.
1985-ben megkéselte Makainét, aki először azt állította, hogy ő maga döfte saját nyakába a kést. A nő két évvel később kettős állkapocscsonttörést szenvedett, ami miatt Magdát maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésért és a két évvel korábbi, akkor már bizonyított súlyos testi sértés kísérlete miatt három és fél évre ítélték. Az általános amnesztia miatt viszont nem kellett leülnie a teljes büntetést, de 1991-ben emberölés alapos gyanúja miatt újra őrizetbe vették. Az eset nagyon hasonlított az 1983-asra, mivel közvetlen tárgyi vagy személyi bizonyítékok nem kerültek a rendőrség birtokába. Amit tudni lehetett, hogy Magda, élettársa és annak egyik rokona egész nap ittak, estére pedig alaposan berúgtak. A halálesetet Magda jelentette be, de azt tagadta, hogy ő lenne a tettes.
A bíróság a közvetett bizonyítékoknak köszönhetően mégis megállapította, hogy a férfi egy kemény tárggyal leszorította az ágyban fekvő Magdáné gégéjét és megfojtotta. 1992. június 17-én bűnösnek
mondták ki Magdát, és többszörös visszaesőként elkövetett emberölés miatt, nem jogerősen tizenöt évi fegyházra ítélték. A másodfokú tárgyalás azonban elmaradt, mert az akkor 57 éves férfi a
cellájában felakasztotta magát, és bár időben levágták, pár nap múlva meghalt tüdőgyulladásban.
A férfit tehát kétszer is emberölés miatt állították bíróság elé, de jogerős elmarasztaló ítélet egyszer sem született ellene.
(Borítóképen az elmozdított sírfedlap/Magda János arcképe (dr. Bodnár Lajos: Gyilkos, nem gyilkos/Magyar Rendőr)
