Élet elleni bűncselekmények

18+

Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Aki megölette férjével az egyik fiát, majd másik fiával a férjét

Aki megölette férjével az egyik fiát, majd másik fiával a férjét
2021. február 19. 19:00 | Szerző: Dulai Péter

A Facebookon többen is jelezték, hogy szívesen olvasának részletesebben a „családirtó asszonyról”, aki férje segítségével megölte egyik fiát, majd évekkel később másik fia segítségével a férjét. A „dupla darabolásos” ügynek rengeteg érdekessége van, ráadásul nem volt világos, hogy mi történt Kassai Mihálynéval, miután halálra ítélték.

A két élet elleni bűncselekményről a már sokat emlegetett Láposi Lőrinc és Vedres Géza írt tanulmányt A holttest darabolásával leplezett emberölések című belügyes kiadványban. Az MTVA Archívumában fellelhető fényképek és a több tucat újságcikk alapján arra gondolnék, hogy a kettős emberölési ügy (Kádár-kori mércével persze) nagy nyilvánosságot kapott a maga idejében. (Szinte biztos vagyok benne, hogy a Kék fényben is előkerült, aki esetleg emlékszik rá, írja meg!)

Karsai Mihályné Kodák Erzsébet 1950-ben házasodott össze Újvári Józseffel, akitől négy gyereke született. Nem volt jó házasság, a férj ivott, külön is költöztek. A gyerekek a nőnél maradtak, aki 1967-ben megismerkedett egy balkányi órásmesterrel, a mozgássérült Karsai Mihállyal. Összeházasodtak, de a mindennapi életüket eléggé megkeserítette a nő első házasságából származó fia, az ekkor 18 éves József, akit többször kezeltek elmegyógyintézetben, amikor pedig otthon volt, tört-zúzott, késsel és baltával fenyegette szüleit. Karsainé és férje úgy döntöttek, hogy meg kellene szabadulni Józseftől. 1968. október 21-én, miután a fiú hazatért Nyíregyházáról, ahol a személyijének a cseréjét intézte, Karsainé benyugtatózta. Amikor gyereke kidőlt, Karsai Mihály fejbe vágta egy kisbaltával, és a biztonság kedvéért mellbe szúrta egy vasvillával. Karsainé későbbi vallomása szerint férje egy ásóval darabolta fel a holttestet, ami nem igazán mondható szakszerű, kifinomult munkának.

A holttestdarabokat a hordozható cserépkályhában égették el, amit később eladtak, és ennek majd nagyon fontos szerepe lesz. Karsainé pár nap múlva bejelentette a rendőrségen, hogy a fia eltűnt, és egyébként sem nézett ki gyilkosnak, ezért valószínűleg nem is történt semmi érdemleges. A házat, ahol a bűntettet elkövették, ráadásul rövidesen eladták, így talán joggal bízhattak abban, hogy megúszták. A nő Miklós nevű gyereke aztán felakasztotta magát, és később felmerült az is, hogy talán azért lett öngyilkos, mert tudott bátyja megöléséről. 

Karsainé a korábban megölt fia, József csontmaradványai közül egy darabot a másik, öngyilkosságot elkövetett fia sírhantjába ásott. Ez úgymond csak olyan érdekesség, amit józan ésszel nehéz megmagyarázni. A csont szakértői vizsgálatra alkalmatlan volt, viszont az a bizonyos cserépkályha később jelentős bizonyítékká vált. Láposi és Vedres kiemeli, hogy az új tulajdonosai azért nem használták, mert amikor megpróbáltak begyújtani, rettenetes bűzt árasztott. Ez volt a nyomozók szerencséje, mert így megtalálták benne az évekkel korábban megölt József csontmaradványait. Karsainé vallomása, és az említett bizonyítékok alapján ki lehetett jelenteni, hogy Újvári Józsefet az anyja és nevelőapja ölték meg, darabolták fel és égették el. 

Igen, de hogy jutottak el a nyomozók odáig, hogy egy korábban eltűnésként kezelt ügyből emberölés legyen? Karsainé korábban olyan meggyőzően játszotta a gyászoló, összetört szívű anyát, hogy talán ez lett a veszte. Csaknem négy évvel fia megölése után úgy érezte, itt az idő, hogy férjétől (korábbi tettestársától) is megszabaduljon, mert egyre nagyobb nyűg volt ellátni a mozgássérült Mihályt. Karsainé harmadik fiát, Lászlót próbálta meggyőzni, akinek elmondta, hogy bátyját korábban a nevelőapja ölte meg. Ebben nem is hazudott, azt persze már nem tette hozzá, hogy pont ő volt a felbujtó és a tettestárs. 

László tulajdonképpen szerette a nevelőapját, de az anyjához is ragaszkodott, és egyelőre utóbbi nyert. 1972. február 16-án este a nő levetkőztette és lefektette férjét. Megvárta, amíg elalszik, majd szólt Lászlónak, akinek a kezébe adta azt a kisbaltát, amivel évekkel azelőtt Józsefet is megölték. Még azt is megmondta fiának, hogy a fokával üssön a fejre, mert akkor nem lesz minden csupa vér. „Gyilkosok, ne bántsatok!” – riadt fel az első ütés után Karsai Mihály. László erre szinte lebénult, de az anyja addig erősködött, hogy a fiú végül újra lesújtott párszor. Következhetett a holttest feldarabolása, amiben Karsainénak már volt rutinja. László az anyja utasításai alapján először a nevelőapa fejét vágta le, de még a platnit is le kellett venni a tűzhelyről, mert a fej nem fért be a tűztérbe. (László egyébként többször rosszul lett közben, mire anyja pálinkával próbált meg lelket önteni belé.)

Ekkor történt az a momentum, amin végül „elcsúszhattak”. Karsainé a gyilkosság előtt ugyanis azt tervelte ki, hogy miután megölik a férjét és eltüntetik a nyomokat, Budapestre vonatoznak a rokonokhoz, majd amikor pár nap múlva hazatérnek, bejelentik Mihály eltűnését. A darabok elégetésével azonban nem végeztek az utolsó vonat indulásáig, ezért egy mosófazékba rakták a testrészeket, amit egy krumplis verembe rejtettek, majd a fővárosba utaztak. Két nappal később egy férfi és Karsai apja is kereste Mihályt, és gyanús volt, hogy a mozgássérült családfő és a család sincs otthon. Az még gyanúsabb lehetett, hogy a férfi háromkerekű motorkerékpárja az udvaron árválkodott. Aztán jöttek a szabolcsi rendőrök, a helyszíni szemlebizottság pedig vérszennyeződést talált a lakásban. Ezután a gyilkosság és a darabolás eszközeit is megtalálták, Karsainé és fia ruhája is véres volt, és a holttest darabjai is meglettek. 

A hamu és az égett csontok között megtalálták azt a fém protézist is, ami Karsai Mihály egyik combcsontfejének pótlására szolgált. Ez már önmagában elég volt az áldozat azonosítására.

Karsainét a Nyíregyházi Megyei Bíróság életfogytig tartó, a 18 éves Újvári Lászlót pedig 12 évi fegyházra ítélte. Az ügyész súlyosbítást kért. A fellebbezési tárgyaláson kihirdetett határozat szerint az életfogytig tarló szabadságvesztés nem fejezi ki a társadalom állásfoglalását. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta: Újvári László büntetését helybenhagyta, a 41 éves Karsai Mihálynét pedig, több emberen, előre kitervelt módon, nyereségvágyból elkövetett emberölésért halálra ítélte. 

Karsainé azonban megmenekült az akasztófától, mert az Elnöki Tanács kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a büntetést. Hogy aztán mi történt vele, nem tudni. Ha él, mát túl van a kilencvenen.  

(Borítókép: Karsainé és fia, tettestársa, Újvári László a nyíregyházi bíróság előtt 1972. szeptember 22-én  (Népszava/Arcanum Digitális Tudománytár)




Kapcsolódó cikkek

© Powered by wAdmin | v3.5.1 | vvortex.hu | Bejelentkezés