„De hogyan jutott idáig ez az idős ember?” – tette fel a kérdést a hatvanas évek végén a Magyar Rendőr újságírója annak a Danek Istvánnak az ügyével kapcsolatban, aki megfojtotta a feleségét Csobánkán.
A 64 éves férfi a vallomása szerint egy áprilisi napon meccset nézett a községi televízióban, ahol egy forintot kellett fizetni a használati díjért. A felesége emiatt azonban hatalmas botrányt rendezett otthon, összevesztek, és az lett a vége, hogy Danek megfojtotta az asszonyt. Ezután eldöntötte, hogy öngyilkos lesz, kifizette a tartozását, majd Budapestre indult, ahol azonban elkezdett inni. Emiatt elfogyott a pénze, amiből délebbre akart utazni, hogy csak „idegenben” fogják ki a holttestét. A fővárosban vágta fel az ereit, hogy aztán beugorjon a Dunába, de az életösztön erősebb volt, így nem ugrott a vízbe. Elment egy Bartók Béla úti drogériába, ahol a nadrágjában talált húsz forintból úszócipőt vásárolt, majd Hűvösvölgybe ment, ahol összevagdosta a könyökhajlatait és a nyakát. Ekkor sem vérzett el, csak elájult, majd a hajnali hideg ébresztette fel. Ekkor jelentkezett a rendőrségnél (Gyenes János fotóján abban a bizonyos úszócipőben ül a kihallgatásán).
A különösen nyomasztó ügynek érdekessége, hogy a feleség holttestét egy hónappal később találták meg, aminek a Magyar Rendőr cikke szerint csak egyik oka volt a hiányos rendőrségi kommunikáció. A másik az lehetett, hogy Danekné, a megfojtott feleség házát szinte „blokád” alá vette a falu, mert rendkívül ellenszenvesnek találták. „Se gyereket, se állatot nem tűrt meg portája előtt. Mindenkit haragosává tett, így hát az emberek nagy ívben elkerülték a házát. Csak a pária-sorban tartott férjét sajnálták.”
Ennek fényében természetesen tulzó lenne azt állítani, hogy a nőnek egy forint miatt kellett meghalni, voltak ott komoly előzmények is. Ettől persze nem kellett volna megölni Daneknét, de amikor Danek István történetét olvassuk, azért ott motoszkál a fejünkben: tettes és áldozat?
