Kovács Jenőné éppen mosnivalót vitt a halászcsárda mögé a Balatonhoz, amikor észrevette a vízben úszó bádogkannát. Úgy gondolta, jó lesz cefrét gyűjteni, ezért megkérte a fiát, hogy szedje ki onnan, de rettenetesen nehéz volt, így segítségre volt szükségük. Többen is odamentek, és érdeklődéssel nézték a kannát, ami csak úgy árasztotta magából a rothadó hús szagát. Amikor az egyik kilógó darabot is meglátták, undorodva hajították vissza, azt hitték, ló- vagy disznóhús van benne. A község egyik arra járó önkéntes rendőrének azonban gyanúsabb volt a vízen úszó kanna, ezért jelentette a helyi rendőrőrsön. Mindez 1958. augusztus 4. hétfő reggelén történt Balatonberényben.
(A cikk szerkesztett változata a Múlt-kor történelmi magazin 2016-os nyári számában jelent meg.)
„A kannában két, 22 cm hosszú darabokra fűrészelt, bal oldali combcsontot, két 24 és 20 cm hosszú jobb oldali combcsontot, egy 68 cm hosszú bőrt, zsírréteget és izomréteget, bal emlőt és köldököt magábafoglaló húsdarabot, bal combról származó húsdarabot, a comb mellső felszínéről és részben a fartájékról származó húsdarabot, a jobb fartájékot, ágyéktájékot, részben a hasat és a hátat magábafoglaló nagy testrészdarabot, a hasfal jobb oldaláról származó testrészdarabot, a hát és a fartáj egy részét magábafoglaló testrészletet, valamint a fartájékról származó kisebb testrészt találtak” – állt a leginkább egy hentespult leltárára emlékeztető rendőrségi jelentésben.
A községi orvos megállapította, hogy női holttest részeiről van szó. A rendőrség így szerzett tudomást az ismeretlen tettes által, ismeretlen személy ellen elkövetett gyilkosságról.A boncolás alapján az igazságügyi orvosszakértők elmondták: a darabok vitathatatlanul egyazon személytől származnak, egy olyan 20-40 év közötti, 170 cm magas, molett, halványbarna bőrű, világosbarna hajú nőtől, aki még nem szült. A halál két-három nappal a feltalálás előtt állhatott be. A tettes nem nagyméretű, az elején még éles, használat közben azonban elkoptatott pengéjű késsel végezte a feldarabolást. Az elkövető rendelkezett anatómia ismeretekkel, a combcsontokat szakszerű hentesmunkával tisztította meg a hústól.
Az igazságügyi szakértők különös figyelmet fordítottak a köldök felett behúzott fonalra, ilyet ugyanis orvosok használtak sebek varrásához. A tettes először átmetszette a húsdarabokat, majd – mintegy összefogva őket – átöltötte rajtuk a fonalat, nyilván azért, hogy amikor víz kerül a bádogkannába, a szétvagdalt testrészek ne emelkedjenek a felszínre. Megállapították azt is, hogy ezt a típust Magyarországon egyedül az Angyalföldi Zsinórgyár gyártja, illetve a kutatásba szintén bekapcsolódó Állatorvostudományi Főiskola vizsgálatai szerint állatorvosok is használják, de a rajta levő csomót nem alkalmazzák. A lehetséges tettesek köre ezzel a ténnyel is szűkült.
Tovább bonyolította a nyomozást, hogy augusztus 7-én egy leázott körmű női balkezet is találtak, mely a budapesti Marx-téren (ma Nyugati tér) egy férfi vécéből került elő. Később bebizonyosodott a nyomozók feltételezése: a gyilkos csak félrevezetésként hagyta Budapesten, az egykori Tejvendéglő előtti vécében a barna színű KÖZÉRT-zacskóba csomagolt kézfejet. A Budapesti Orvostudományi Egyetem röntgen-felvételei alapján megállapították, hogy a kézcsontok női áldozathoz tartoznak, a kézfej levágása pedig szakemberre utal.
A nyomozás során a Balatont egy kétszáz méteres átmérőjű hálóval 1,5 kilométeres szakaszon ötször is átvizsgálták (meghúzatták), hátha újabb testrészt találnak, a honvédség pedig csónakokkal kutatta át a környékbeli nádast - hiába. A Balaton-menti üdülőket, sátortáborokat, ágybérlőtartókat is ellenőrizték eltűnt személyek után kutatva, a sajtóban és a rádióban pedig felhívások jelentek meg. A Tihanyi Biológiai Intézet szakvéleménye megerősítette, hogy a 25 literes bádogkannát arrafelé dobták a Balatonba, ahol Kovács Jenőné mosáskor megpillantotta. A rendőrség ezért a környéken, Somogy, Veszprém és Zala megyében kezdett el kutatni a tettes után, és az eltűnt lányokat, asszonyokat is összeírták. Augusztus 16-án előkerült négy tanú. Elmondták, hogy két nappal a kanna megtalálása előtt egy Fiat Topolinót láttak a parton, és nem csak azt tudták megmondani, hogy egy férfi ült benne, aki a műúton először Budapest felé indult, majd néhány száz méter után megfordult és Keszthely felé vette az irányt, hanem a kocsi rendszámára is emlékeztek. Igaz, hogy ez utóbbira rosszul, de mivel az ügyben részt vevő nyomozók az ország összes Topolino tulajdonosát leellenőrizték, bekerült a látókörükbe a 60 éves körzeti orvos, dr. Susszer Frigyes.
Joli már soha többé nem jön vissza
Dr. Susszer Frigyes éppen ekkortájt költözött Nagykanizsáról Pacsára 17 éves nevelt lányával, Tótpál Jolánnal együtt, aki második feleségének, Franyó Annának (tőle egy fia született) volt a gyereke. A lány személyleírása illett a képbe: erős termetű, molett és szőke hajú. Utólag derült ki, hogy két nyomozó itt óriási baklövést vétett az ügy felgöngyölítésében.
A zalaszentmihályi őrs parancsnokának téves tájékoztatása alapján ugyanis azt írták a jelentésükben, hogy Tótpál Jolán augusztus 26-án a pacsai községi tanácsnál személyesen kijelentkezett, aztán Budapestre, a Lenin krt. 85. számú házba költözött. A nyomozás vezetői ezután nem is foglalkoztak Susszer és nevelt lánya ellenőrzésével, ami az ügy kimenetele szempontjából végzetes hiba volt. Néhány nappal később kiderült, hogy a kijelentést dr. Susszer Frigyes végezte, a kijelentő lapot is ő írta alá nevelt lánya helyett és ő járt a házfelügyelőnél is Budapesten.
A körzeti orvos neve legközelebb kilenc nappal később merült fel: szeptember 20-án este 32 ampulla morfiumot, 14 ampulla Domopont, 2 ampulla Sevenalt és 3 ampulla Domatrint fecskendezett magába a zalaegerszegi Arany Bárány Szálló egyik szobájában. Ez az adag hat embert is megölt volna, de Susszer még öt napig élt, és végül a mérgezés miatti kétoldali tüdőgyulladásba halt bele a zalaegerszegi kórházban.
Öngyilkossági kísérlete most már ténylegesen őt állította a nyomozás középpontjába, második feleségét is ekkor hallgatták ki. A nő elmondta, Susszernek és Tótpál Jolánnak viszonya volt, ami miatt ő maga elköltözött tőlük. Válni is akart, de férje félt attól, hogy egy ilyen, az 1950-es években még botrányosabbnak számító viszonnyal bíróság előtt kelljen megjelenniük.
Először feleségét kezdte el tervszerűen injekciózni, és a nyomozás során még az is felmerült, hogy a nőt Jolánnal közösen akarták eltenni láb alól. Az asszony saját anyja váratlan látogatásának köszönhetően azonban megmenekült. Ezután következett Tótpál Jolán, aki már nem volt ilyen szerencsés. A körzeti orvos lassan, folyamatosan adagolva neki a morfiumot és egyéb mérgező anyagokat, végzett vele. A július 29-én bekövetkezett halál után az orvos pacsai lakásuk konyhájában feldarabolta szeretője tetemét, felmosta a vért, és pár nappal később, augusztus 2-án felpakolta az említett kocsi tetejére a gondosan becsomagolt testrészeket, és a Balaton partjánál megszabadult tőlük. Az utolsó testrészt, a lány fejét az orvos öngyilkossága előtt az egyik otthoni szekrényéből kivett fiókban tette és úgy rejtette el a zalai Bak községhez tartozó Sohollári-erdőben (egy 20 kg-os bazaltkő alá temetve találtak meg szeptember 30-án). Jolán halálának másnapján már azt terjesztette a faluban, hogy a lány elköltözött.
Az orvos már július elején írt feleségének, hogy költözzön vissza hozzá. Susszerné később el is jött, de feltűnt neki, hogy lánya nincs a lakásban, a holmijai viszont a padláson, egy faládába vannak bepakolva. Férje nem volt hajlandó elárulni, hol van Joli, csak azt hajtogatta, hogy nem fog már visszatérni. Mindenképpen azt akarta megakadályozni, hogy bejelentse lánya eltűnését a rendőrségen. A nő arra gondolt, hogy Joli talán disszidált.
Feleségének írott búcsúleveléből is kitűnik a lebukástól való örökös rettegés, mert azt kérte tőle, ne kutassa fel Jolit, ezzel ráér addig, amíg őt magát el nem felejti mindenki.
A fenti tényeket összegezve Dr. Susszer Frigyesnek alapos indítéka volt Jolán eltávolítására, ugyanis felesége nem sokkal a gyilkosság kitervelése előtti időszakban értesítette arról, hogy megindítja ellene a válópert. A körzeti orvosnak minden bizonnyal nem csak az volt a félelme, hogy a bíróságon fény derül a nevelt lányával folytatott titkos viszonyára, hanem a válás következtében vagyonát sem akarta megosztani feleségével, és orvosi állását sem akarta elveszíteni.
Érdekes, hogy búcsúlevelében Susszer prosztatarákra hivatkozott. Ezt előtte környezetében is többször említette, de bármennyire is szerette volna elterelni a figyelmet arról a bizonyos bádogkannáról, boncolása után kiderült, hogy semmiféle betegsége nem volt, így kizárható, hogy ezért végzett volna magával.
A pacsai lakásán tartott házkutatáskor egyébként minden olyan tárgyat és eszközt megtaláltak a rendőrök, melyekkel a lány feldarabolását végezte el (bonckés, csontfűrész, sebészeti varrótűk, sebvarró fonál stb.). Konyhájának kövezetén pedig benzidines eljárással nagyobb mennyiségű vér jelenlétét mutatták ki. Abból a bizonyos bádogkannából is találtak még párat a garázsban.
Iszik? Meleg? Morfinista!
Dr. Bodor Endre 1965-ös, a kor gyilkossági ügyeihez megkerülhetetlen, de bizonyos dolgokkal kapcsolatban fenntartásokkal kezelendő könyvében, az Élet elleni bűncselekményekben a nyomozati anyagra hivatkozva többször is leírja, hogy dr. Susszer Frigyes nemcsak, hogy gyógyszerek adagolásával akart végezni második feleségével és annak lányával, de saját maga is „közismert morfinista volt”. Betegeit rosszul kezelte, Borsodból pedig többek között azért is kellett az ország másik felébe költöznie, mert fél évre felfüggesztették a függősége miatt. Jolánnal együtt olyan helyre kellett mennie, ahol senki nem ismeri.
Az, hogy egy orvos morfiummal és egyéb, általa könnyen hozzáférhető gyógyszerekkel akar embereket gyilkolni, majd így végez magával is, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy morfinista. Persze egyúttal nem is zárja ki a Bodor által használt, nem túl hízelgő „morfinista orvos” megnevezést sem, de összecseng a szocializmusban előszeretettel sugalmazott vélekedéssel, miszerint ha valaki bűnt követ el, az szenvedélybeteg vagy éppenséggel aberrált (meleg) nemi hajlamai vannak.
Érdekes, bár nem meglepő az sem, hogy az üggyel kapcsolatban a Zala Megyei Levéltárban semmiféle anyagot nem találtunk, a korabeli sajtó, vagyis a Zalai Hírlap sem adott hírt róla.
Azt, hogy Susszer morfinista volt, vagy sem, 60 év távlatából már aligha fog kiderülni. Ami biztos: feldarabolta nevelt lányát, akivel szerelmi kapcsolatban állt, aztán félve a következményektől megpróbált öngyilkos lenni a zalaegerszegi Arany Bárány Szállóban. Öt napra rá meghalt, így kivonta magát a törvény általi felelősségre vonás alól.
Tótpál Jolán levágott feje mellé pedig egy fésűt, egy rózsaszínű hajcsatot és néhány szál virágot is tett a faládába.
(A borítóképen a holttestdarabok feltalálási helye látható Balatonberényben/fotók: Rendőrségi Szemle)
Források:
Dr. Bodor Endre: Élet elleni bűncselekmények, BM Tanulmányi és Prop. Csoport, 1965
Szabó László: Bűnügyi Múzeum, 1968
Angyal Miklós: Ismeretlen személyazonosságú holttestek azonosítása – Doktori értekezés, Pécs 2014
Bertha Bulcsu: Balatoni Évtizedek, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011
