Balogh József azzal keresett meg, hogy idén ősszel, 94 éves korában elhunyt nagymamája első számú gyanúsítottja volt egy gyilkosságnak, és sokat mesélt a történtekről. Sokat sírtak a „Mamával”. Pár nappal ezelőtt egy számomra megrázó írásban emlékezett vissza. Ezt az írást változtatások nélkül közlöm, miután röviden összefoglalom a szóban forgó emberölés. Kondoros, a Kádár-korszak hajnala.
Frissítve 2021. május 10-én: a cikk megjelenése után Balogh József testvére reagált.
1957. február 12-én gyilkosság történt a Békés megyei Kondoroson: megölték Keve Mihály karhatalmistát. Az áldozattól elvett fegyvert akkor nem sikerült megtalálni. 1961 májusában aztán valaki feldobott egy Vajgel Mihály nevű helyi férfit, akinél a bejelentő szerint két darab „TT” pisztoly található. Így is volt, és annak ellenére, hogy az egyikből el voltak távolítva a számok, a szakértő meg tudta állapítani, hogy a kireszelt fegyverszám azonos Keve Mihály fegyverének számával. Ezután megállapították, hogy Vajgel Mihály két társával, Nyemcsok Györggyel és Gulyás Tamással együtt ölte meg a férfit. A bizonyítási kísérletekről készült felvételek alapján lehet rekonstruálni, hogyan történt a gyilkosság. Ezt ide kattintva lehet megnézni. Röviden: fegyvert akartak szerezni, ezért nézték ki maguknak Kevét, akit valamennyire ismertek, majd megvárták a megfelelő alkalmat. Vajgel Mihályt és Nyemcsok Györgyöt halálra ítélték. Mindketten meghaltak, de „csak” előbbi azért, mert kivégezték (Szeged, 1961. december 13.).
„Nagymamám, özv. Keve Mihályné Mihály Rozália 1926-ban született Mezőtúron. 1952 nyarán ismerkedett meg az akkor alhadnagyi rendfokozatban lévö Keve Mihály karhatalmistával, aki kb. kettő évvel korábban tért haza szibériai munkaszolgálatról. Elhurcolásának oka a neve volt. Névváltoztatás előtt Hoffman volt a vezetékneve, és – mint tudjuk – ez pont elég volt...
1953 március 22-én házasságot kötöttek Mezőtúron. Még ez év decemberében megszületett fiuk, Attila (apukám). Ezt követően Kondoroson vettek egy kis tanyát, pici kis termőfölddel, és odaköltöztek. Szerényen éltek, de sok munkával sikerült néhány disznót, tehenet és kettő lovat venniük. Boldogan éltek, gyarapodtak és nevelgették gyermeküket. Ezt a boldogságot kissé beárnyékolta a papa agresszív, kötekedő, italozó életmódja, ami akár a Gulagon eltöltött idő számlájára is írható. Rendszeresen vegzálta a neki nem tetsző szomszédokat, berendeltette őket a rendőrségre kihallgatásra, mindenféle mondvacsinált indokkal, részegen megverte öket, lövöldözött stb. Szóval nem volt egy kellemes ember, és sokan nagyon nem szerették.
1957. február 12-én gyulai szolgálati helyéről eltávozást kapott. Úgy volt, hogy másnap reggel segít egy ismerősének a disznóvágásban. Mama hiába várta haza, nem érkezett meg késő estig, de nem aggódott, azt gondolta, kocsmázik, ezért lefeküdt aludni. Másnap hajnalban az ismerős ébresztette, akivel meg volt beszélve a disznóvágás. Elindultak megkeresni, hátha valaki tudja, merre lehet. Az utolsó hely, ahol látták, a falusi kocsma volt. Itt azt mondta, hogy indul haza, de többé nem látták. Ekkor értesítették a katonai rendőrséget.
A rendőrség Békéscsabáról, a katonaság Szegedről és egy, a Belügyminisztérium által felügyelt kutyás nyomozócsoport Pestről, nagyon hamar megérkeztek. Megkezdték a lakosok kihallgatását. Mivel mamáékat nem nagyon szerették a faluban, hamar szárnyra keltek olyan hírek, hogy neki biztos szeretője volt, és együtt tették el a papát láb alól. Majd egy hétig, amíg a holttestet meg nem találták, mamát módszeresen verték, nem hagyták aludni, vallatták, hogy mondja el, ki a szeretője (tettestársa), és hová rejtették a testet. Kimerették vele az összes vizet a kútból, a padlásról ledobatták vele az összes szalmát, végigvezették a faluban, hogy mutassa meg, ki a szeretője. A lakosok leköpték, megrugdosták, megütötték.
A kutyás nyomozók közben a szagmintákkal a birtokukban járták a környéket. Mikor elfáradtak, sokszor megálltak pihenni egy romtanyánál. Egy hét után fedezték fel, hogy ott a holttest. Állítólag akkor sem a kutya jelzett, úgyhogy lehetséges, hogy az elkövetők lelocsolták valamivel a szagok eltüntetése érdekében. Ezt már csak én gondolom.
Mikor megtalálták, odavitték a mamát, hogy lássa. Hajánál fogva letérdeltették a test mellé, ami egy rossz, régi ajtóra volt ráfektetve. Közel nyomták a fejét, és mondták neki, hogy ezért őt fel fogják akasztani. Ekkor ő idegösszeroppanást kapott, és két hétre kórházba vitték. Apukám, aki ekkor még csak három éves volt, ezt az időt a dédnagymamáméknál vészelte át. Ők ugye a mama szülei voltak, akik nem mellesleg nem hittek a lányuk ártatlanságában, sőt pénzt is kértek tőle azért, mert vigyáztak a gyerekre.
Kiengedték a kórházból, de mivel bizonyíték nem volt ellene, nem tartóztatták le. Visszament Kondorosra, ám addigra a házat teljesen kifosztották. A nővérénél, Mezőtúron húzták meg magukat. Eleinte hetente, kéthetente jött a fekete autó, és vitték Békéscsabára kihallgatásra. Egyszer egy kétnapos kihallgatáson úgy elbántak vele, hogy teljesen beleőszült. Ezután már csak pár havonta vitték el.
Talált magának munkát a helyi mozi pénztárában. Mint utóbb, a tárgyalások során kiderült, a Vajgel nevű elkövető, aki zenész volt, a helyi tiszti klubban játszott, és itt megismerkedett a mama Gábor nevű testvérével. Együtt átmentek a moziba, ahol kérdezte az öccse, hogy ismeri-e ezt az embert? Mondta mama, hogy nem. Ekkor mondta Vajgel, hogy ezen változtatni kéne, és el akarta hívni fagyizni. Persze, ő ezt visszautasította.
Amíg a tettesek meg nem lettek, nagyon sokan és sokszor bántották, verbálísan és fizikálisan is. Bocsánatot soha senki nem kért tőle.
Soha más férfi nem volt az életében. Csak a fiának és az unokáinak élt. Nyugdíjazásáig a Vöröskeresztnél dolgozott, a rászorulók pénzügyeit intézte. 109-szeres véradó volt. Mindenkin segített, akin csak tudott. Egy angyal volt. A papáról neveztek el utcát (1992-ig), pedig róla kellene.
Az elkövetők sorsáról csak annyit tudok, hogy aznap (1961.12.13), amikor Vajgel Mihályt kivégezték, Nyemcsók János levetette magát a börtön emeleti folyosójáról és meghalt. Egy-két, '56-ról szóló internetes cikkben tévesen, a kommunista terror áldozataiként vannak feltüntetve.“
Balogh József
(A borítóképen a bizonyítási kísérleten készült felvételek egyike látható: „Nyemcsók György elkapta előbb Keve Mihály jobb, majd bal kezét, ugyanakkor Gulyás Tamás jobb kezével befogta Keve Mihály száját, bal kezével pedig megfogta fejét és leterítették a földre...” / http://urbant.tothj.com/)