Az alábbi interjút a 2025 márciusában hetvenhárom éves korában elhunyt Sopsits Árpád filmrendező emlékére teszem közzé újra. Az interjú 2016 novemberében, A martfűi rém című film bemutatója után jelent meg az azóta megszűnt Reset.hu-n. A beszélgetés számomra sokat jelentett, hiszen akkoriban kezdtem el foglalkozni komolyabban bűnügyekkel, köztük a martfűi rémként hirhedtté vált Kovács Péterrel is. Sopsits Árpád ugyanazt a megsárgult bűnügyi iratköteget lapozgatta a Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltárban, mint nem sokkal később én. Nyugodjék békében.
A sajtóvetítésen azt mondta, bár az eredeti jegyzőkönyvekre és peranyagra támaszkodtak, de valójában nem az a fontos, mi a valóság és mi a fikció a filmben, hanem hogy a néző el tudja hinni: ez akár meg is történhetett volna. Mik eddig a reakciók? Működik az embereknél?
Fura dolog, de az emberek elfogadják a fikciós valóságot, de még a szakemberek is azt mondják, hogy rendben van a kor. Kedden Anger Zsolttal (a filmben Bóta nyomozó) voltunk az egri vetítésen, utána pedig hajnali kettőig beszélgettünk a közönségtalálkozón. A martfűiek is abszolút a sajátjuknak érezték, valaki viszont megkérdezte, tudom-e, hogy a gyilkos nem martfűi, hanem tiszaföldvári? Ez a történet még annak ellenére is az ő legendájuk, hogy negatív. Egyébként rengeteg élményanyagot osztottak meg velünk a forgatáson és utána is.
Voltak gondok a forgatásokkal az eredeti helyszíneken? Egyáltalán cél volt, hogy pontosan ott forgassanak jeleneteket, ahol azok megtörténtek?
Nem ott forgattunk, ahol tényleg megtörténtek, csak hasonló helyszíneken. A hatvanas évek világát nekünk meg kellett teremtenünk, Martfű pedig ma nyilván nem ugyanúgy néz ki, mint akkor. Át kellett alakítani korhűen a helyszíneket. A külső cipőgyári jelenetek például a volt cipőgyárnál játszódnak, de a belső gyáriakat Mezőtúron forgattuk. A martfűi mozi, ahol a film bemutatója volt, pontosan az a mozi, ahol Kovács Péter 1957-ben a Vágy című filmet nézte, mielőtt először gyilkolt. (A martfűi rémben nem a moziban, hanem otthon nézi a filmet.) Pikáns, hogy tulajdonképpen onnan indult és most oda talált vissza.
Mennyire félt annak a jelenetnek a fogadtatásától, amiben a rém egy tizenéves lányt gyilkol meg?
Ragaszkodtam hozzá, mert hozzátartozik ennek a pasinak a becsavarodás-történetéhez. Elsülhetett volna rosszul is, de szerencsém volt, mert az emberek elfogadták. Szerintem azért, mert nincs túllihegve, de annyira meg van mutatva, hogy borzongató legyen. Messze van a valóságtól, azt nem halljuk, hogy megroppan a lány gigája. Törekedtünk rá, hogy amennyire lehet, felidézzünk egy ilyen borzalmat, de a nézők ne rohanjanak ki a moziteremből.
Azt mondta, a Kovács Pétert alakító Hajduk Károlynál nem ismer szelídebb embert.
Igen, ezért neki nagy küzdelem volt önmagával ez a szerep. A kérdés az volt: el akarja ezt játszani? Nagyszerű színész, ezért miután elfogadta magában, már csak arra kellett törekednünk, hogy minél hitelesebb legyen. Miután a kislánnyal erőszakoskodós jelenetet forgattuk, azért mondta, hogy most két napig ne szóljak hozzá.
Önt melyik jelenet viselte meg legjobban a forgatáson?
A második gyilkosság, amit egy az egyben vettünk fel. Aztán persze vágtunk rajta, de a felvételnél tényleg megállt a levegő is. Itt légyszíves üssél egy nagyobbat, ne kíméld! Karcsi, nyugodtan üssél! - mondta a színésznő, aki hibátlanul hozta a jelenetet.
Volt olyan magyar film ami hatással volt önre A martfűi rémnél?
Magyarországon ilyen hangulatú filmnek nincs előzménye. Van a Defekt című 1977-es fekete-fehér film, ami sorozatgyilkosról készült, de az egyáltalán nem ilyen nézőpontú.
A martfűi rém, Kovács Péter 156 oldalas vallomásába és az ügy összes elérhető aktájába is mélyen beleásta magát. Milyen ember rajzolódott ki ön előtt a vallomásokból a valódi rémről és ehhez képest változtatott-e, tett-e hozzá még valamit ehhez a karakterhez a filmben?
Ez egy nagyon furcsa vallomás. Néha teljesen tiszta a logikája, aztán egyszer csak összezavarodik, és egészen más dolgokat mond el, mint addig. Nem hazudik, de valahogy az agya és az egész gondolkodásmódja máshogy működik. Ezt a vallomást nem lehet szavakban visszaadni, el kell olvasni. Kovács Pétert elfogadta a saját közössége, visszahúzódó, de teljesen normális, családszerető embernek tartották. Ilyen szempontból nem változtattam meg a karakterét. Azt persze például nem lehet tudni, mi történt valójában felesége és közte.
Megpróbálták megkeresni a feleségét?
Az szóba sem jött, hogy a közvetlen hozzátartozókat felkutassuk, ráadásul a balhé után el is költöztek. Erről egyébként Szálasi felesége jut eszembe, aki a Népbíróságon azt mondta, az ő férje a világ legudvariasabb, legkedvesebb embere, minden héten kap tőle egy csokor virágot. Melyik nőnek van még ilyen férje? Nem lett volna értelme felkeresni Kovács Péter feleségét, mert így is rengeteg elfogultsággal találkoztam pro és kontra, miközben a jegyzőkönyvekben - bármilyen is volt a Kádár rendszer igazságszolgáltatása - azért tények vannak leírva, amiken nem lehet vitatkozni. Az persze más kérdés, hogy a tényeket hogyan interpretáljuk.
Volt olyan pont a sorozatgyilkos vallomásának olvasása közben, amikor úgy érezte, együtt tud érezni ezzel az emberrel?
Amennyire tudtam, megpróbáltam azonosulni Kovács Péterrel. Azt egyébként, hogy undorodna tőle, akkor sem érezte senki, mindenki meg volt döbbenve, hogy ő a gyilkos. Hát ez nem lehet - hitetlenkedtek az emberek. Én azért keresem a filmjeimben a határhelyzeteket, mert ott egy kicsit jobban tetten érhető, milyen egy ember, de a normális életben tele vagyunk mázzal, védőfallal. Megtanuljuk, hogyan kell viselkedni, és ez alól senki sem kivétel. Ezért mondatom ki a filmben a gyilkossal: van, amihez nem lehet közel férkőzni.
Az egyszeri gyilkosság más, az indulatból, zsigerből, bosszúból történik, bárkinél elpattanhat. A sorozatgyilkos viszont a saját vágyának kielégítésének a rabja. Magáról pontosan tudta, hogy kicsoda, ezért az esetleges elkapására is fel volt készülve. Az volt az érzésem, valahol szerette volna, ha elfogják, de ahhoz már nem volt elég bátor, hogy feladja magát. Azt mondta egyébként, hogy az első gyilkosság után öngyilkosságot kísérelt meg, de ez nem bizonyítható. Az nagyon érdekes, hogy az ötödik gyilkosságot már nem vállalta el, pedig akkor már nem volt érdeke hazudni. Tudta, hogy halálbüntetést vár rá, mindegy volt, hogy négy vagy öt gyilkosságért ítélik halálra. Persze, az is lehet, hogy tényleg nem ő tette.
Kirják Jánost nem volt gyilkos, de tényleg ártatlan volt?
A családja nagyon hálás volt, úgy érzik, rehabilitáltam a nagyapjukat, pedig tudják, hogy azért nem volt teljesen ártatlan. Volt benne egyfajta zavarodottság, megfélemlítettség, gyávaság és bűntudat, amit a nagyszülőktől kapott. Ez benne is van a filmben, én is a jegyzőkönyvből vettem ki, nem kitaláltam. Az anyja szerinte azért halt meg, mert nem tudta elviselni a szégyent, hogy fiát gyilkosságért ítélték el. Egy ilyen ügy tudja, mit jelenthet egy kis közösségben? Mi, budapestiek nem is gondoljuk, hogy ha egy kisvárosban valakinek a hozzátartozója nagyon súlyos bűnt követ el, azt kiközösítik. Így élni egy közösségben? Nagyon nagy jellem kell ahhoz, hogy megmaradj.
Ártatlanul ült tizenegy évet, de valahol igenis felelős volt a későbbi áldozatokért, még annak ellenére is, hogy nyilván nem tudhatta, ebből sorozatgyilkosság lesz. Nem állt ki az igazáért, ez volt az ő személyes felelőssége.
Hogyan látja most a filmet? Hiányzik belőle valami vagy ami számított, benne van?
Nekem sok minden hiányzik, mert én egy tágabb horizontú forgatókönyvet írtam meg. Az első változat 3 óra 17 perc volt, de az nem volt finomra vágva. Ha azt mondom, finomra vágom, akkor lett volna 2 óra 50 perc, de összességében nem bánom, hogy a végleges verzió két óra lett, mert így vannak benne olyan meghökkentő pillanatban történő elvágások, amik kizökkentik a nézőt. Lehet, hogy a teljes hosszal ez nem működött volna.
Itt tenném hozzá, az, hogy lehetett rajta nevetni, szándékos volt, kicsit ellensúlyozni kellett a borzalmakat. A rendőr elvtársak az életben is viccesek voltak néha. Meg a tanúk is, akik néha teljesen mást mondtak ugyanarról az emberről.
(Kiemelt kép: Sopsits Árpád rendező Balsai Mónikát, a sorozatgyilkos feleségét alakító Balsai Mónikát instruálja A martfűi rém forgatásán/fotó: Arcanum)
