Bár embert „hivatalosan” nem ölt, a korabeli sajtóban csak „csabai szatírként„ emlegetett Miskolci János bűncselekmény-sorozata mindenképpen ide kívánkozik.
A Békés megyei Rendőr-főkapitányság öt és fél éven át kereste a családos férfit, aki esténként és éjszakánként majdnem ötven (!), magányosan haladó nőt támadott és fojtogatott, majd megerőszakolta, vagy megpróbálta megerőszakolni őket. Az ötvenes szám félelmetes és tudomásom szerint példátlan is a magyar kriminalisztika történetében. Az viszont még félelmetesebb, hogy ha a szexuális bűncselekmények látenciáját nézzük, ez a szám csak a töredéke lehet a valóban megtörtént, de be nem jelentett eseteknek.
Miskolci 1973 januárjában kezdte a Békéscsaba - Gyula vasútvonal egyik megállóhelyének kivílágítatlan részén. Ekkor egy 25 éves nőt erőszakolt meg, de mivel a fagyos talajon nem maradtak lábnyomok, még azt sem sikerült megállapítani, merre menekült. Miután több hasonló eset is történt, az elkövető módszereiből és az egyre durvább tettlegesség alapján nyilvánvaló volt, hogy nem fog leállni, és az ütések, fojtások miatt az is félő volt, hogy esetleg meg is öli áldozatát, ha lelepleződik.
1976. február közepéig 30 erőszakos nemi közösülést vagy kísérletét, vagy olyan támadást követett el, amellyel legalább garázdaságot valósított meg, miközben módszert változtatott: női kerékpárokon közlekedett, és még a biciklin ülve megragadta áldozatai nyakát, valamint olyan fojtási módszert alkalmazott, ami átmenetileg eszméletvesztést okozott; a „legyőzött” sértetteket az úttesttől távolabb, rejtett helyre vonszolta; egy tőrt szegezett a nyakhoz, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli őket.
Miskolci többször is kicsúszott a rendőrök keze közül. Volt olyan, hogy biciklivel menekült az igazoltatás elől, a két járőr pedig autóval utána, de mivel nem tudták rendesen megvilágítani a bozótost, eltűnt. (Itt pl. az is problémát okozott, hogy a két rendőrnek egy rádiója volt, ezért nem tudtak szétválni.) A nyomozás során aztán elkezdték ellenőrizni az összes kivilágítatlan kerékpárost, de sokan azért menekültek el az igazoltatás elől, mert már ittak.
A felbátorodott erőszakoló gyakorlatilag szórakozott a rendőrséggel. Olyan is előfordult, hogy megállt a közelükben a biciklivel, majd, amikor az összes gépkocsis járőr őt kereste, nem messze onnan megpróbált megerőszakolni egy nőt.
1978 februárjában került a képbe egy Miskolci János nevű békéscsabai férfi, aki korábban többször is mutogatta magát a strandon. Ő az életkora miatt kiesett, de a fiára, ifj. Miskolcira ráillett a személyleírás. A 35 éves férfi korábban is képbe került már, de átcsúszott a rostán. Nős volt, három kislánnyal és sosem volt még büntetve, de kiderült, hogy egy rakás betöréses lopás írható a számlájára. a taktika az volt, hogy ezek miatt viszik be, és nem volt vele könnyű, mert magabiztos, meggyőző, nyugodtan érvelő fickónak tűnt. Akkor tört meg, amikor ismertették vele a kutyás szagazonosítás eredményét, mert neki is volt kutyája, és ezért hitt a megbízhatóságukban.
Miskolci mindent (?) beismert, és azzal magyarázta tetteit, hogy 1972-ben tüdőszanatóriumban kezelték, és azóta olyan felfokozott nemi vágyat érzett, ami feleségének már nem volt ínyére. Az igazságügyi orvosszakértő a tüdőbetegség ilyen „mellékhatásait” kizártnak tartotta. Az igazságügyi pszichológus és elmeszakértő szerint ifj. Miskolci János pszichopata személyiség volt, de elmebetegségben, tudatzavarban nem szenvedett.
A nyomozás során 125 rendbeli bűncselekmény elkövetését sikerült bizonyítani. Ifj. Miskolci Jánossal szemben a békéscsabai Városi Ügyészség 27 rendbeli erőszakos nemi közösülés, 20 rendbeli erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete, 3 rendbeli súlyos testi sértés, 16 rendbeli jogtalan behatolás útján elkövetett lopás, 12 rendbeli lopás, 16 rendbeli éjjel, erőszakkal elkövetett magánlaksértés és 21 rendbeli egyéb bűntett elkövetése miatt emelt vádat. Miskolci Jánost 12 évi fegyházra ítélte a bíróság.
Azt nem tudom, később ítélték-e el szexuális bűncselekmény miatt, de azt szokták mondani, hogy az ilyen ember csak akkor áll le, ha börtönben van, megöregszik vagy meghal. Miskolci Békésen élt a szabadulása után. Van utóélete is, bár életének ezen szakasza inkább csak érdekesség, nemi erőszakról már nem esik szó. A hetvenes években történt támadásaiért tizenkét évet kapott. 1991-ben vagyon elleni bűncselekményekért vették elő, miután az osztrák rendőrök elfogták Ausztriában. 2009-ben azok után került be újra az újságba (és a Mónika show-ba is), hogy szinte háborúzott szomszédaival a Békés külterületén található Malomasszonykertben.
Idéznék a Beol.hu 2009-es helyszíni riportjából: „...háza előtt odaérkezésünkkor több kacsa és tyúk legelészik, illetve nem kis megrökönyödésünkre néhány szárnyas nagyobb csontokról csipegeti a rajtuk maradt nyers húst.”
A riportban megszólaltatják a korábban családos férfiként évekig nőket erőszakoló Miskolci új párját is, aki szerint János megváltozott, „dolgos, szorgalmas ember, bár azt szereti, ha az van, amit ő akar.”
Miskolci szerint szomszédasszonya mérgezte az állatait, a szomszédok szerint kicsit más volt a helyzet, mert ezzel az emberrel egyszerűen nem lehetett együtt élni. Állatai sáskahadként pusztították el a környező kerteket, emiatt pedig volt, aki inkább a városi lakásában maradt a gazdálkodás helyett. Egyiküknek állítólag egyszer azt mondta, hogy „Te rohadt ringyó, téged nemcsak megverlek, mint Megyerit, hanem agyon is verlek!”
Így élt embertársaival a békési szatír, míg pár évvel ezelőtt meg nem halt.
(A borítóképen a fenyegetéshez használt Mannlicher szurony/Belügyi Szemle)
Forrás:
Belügyi Szemle, 1979/4.
