Élet elleni bűncselekmények

18+

Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Mit tettél, kis görög? – Jó estét nyár, jó estét szerelem a valóságban

Mit tettél, kis görög? – Jó estét nyár, jó estét szerelem a valóságban
2021. július 12. 00:01 | Szerző: Dulai Péter

A legkisebb parasztfiú elindul egy messzi-messzi településről, hogy szerencsét próbáljon a nagyvárosban. Szöllősi György életéből a szocializmus tanmeséjét is megírhatták volna a krónikások. Végül máshogyan alakult. A „kis görög”, Fejes Endre regényhőse a Jó estét nyár, jó estét szerelemből 55 évvel ezelőtt bitófán végezte, miután elvágta egy fiatal könyvelő, Sántha Ildikó torkát.

(Alábbi cikkem eredetileg az 2017-es Szabad Föld Kalendáriumban jelent meg.)

Szöllősi György 1940. július 11-én született Nyírgyulajon. Az alacsony, vézna, nőies hangú Szöllősi családjáról, gyermekkoráról nem sokat tudunk. Ilyesmivel akkoriban nem foglalkoztak a hatóságok, pedig az, hogy mivé lesz az ember, nagyrészt ettől függ.  Édesapja 1945 előtt gazdasági cseléd volt, édesanyja a háztartást vezette. A „felszabadulás” után hat hold juttatott földet kaptak, apja ezen gazdálkodott, majd feleségével a megalakuló nyírgyulaji téesz tagja lett. A családfő 1959-ben meghalt. Szöllősiék hatan voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Az általános iskolát Nyírgyulajon végezte, majd a Borsodnádasdi Lemezművekben dolgozott segédmunkásként. Budapestre egy évvel apja halála előtt, 1958-ban került „fel”, ahogy ő mondja, és ez a „fel” a tragédia szempontjából is rendkívül fontos. Az akkor 18 éves fiú a Kőbányai Téglagyárban kezdett el dolgozni, majd jött egy rövid kitérő a Kőbányai Sörgyárban, hogy aztán a Váci úti Acélöntő és Csőgyárban vesse meg a lábát, mint segéd-, majd betanított munkás. Külföldön soha nem járt. 

„1961. évben gondoltam először arra, hogy jó volna, ha külföldi diplomatának adnám ki magam mások előtt, így szerepeljek. Ezt azért tartottam a magam részéről helyesnek és jónak, mert úgy gondoltam, hogy, ha külföldiként mutatkozom be szórakozóhelyeken, gyorsabb és udvariasabb kiszolgálásban részesülök és nő ismerősökre is könnyebben tudok szert tenni. Ehhez azonban az is kellett, hogy idegen kiejtéssel beszéljek, abból is kitűnjön, hogy külföldi vagyok, a magyar nyelvet töröm”– mondta kihallgatásán Szöllősi. A rossz magyar kiejtést otthon gyakorolta, amikor pedig már úgy érezte, hogy megy, különböző követségek tisztviselőiként próbált meg nőket szerezni magának. Többen el is hitték Viktor Edmann, Viktor Jarosinszkij, Grosszmann Viktor, vagy éppen Jan Pokonicsky neveket használó, kicsit furcsa, de kedves fiatalember meséjét, akinek Wznonrienie Wajciechovszkio néven még hamis bérlete is volt. A nevet az újságból nézte ki, mert nehéz volt kiejteni, megjegyezni pedig képtelenség. Hogy még hitelesebb legyen a „Bűnös Nyugatról” álmodozó pesti lányok előtt, az egyetlen, kopottas, kék öltönyében hódító Szöllősi különböző szótárakból idegen szavakat is felírogatott magának. És hittek neki. Kiszemeltjeit fényűző helyekre, a Royal Szállóba, az Astoria Hotelbe, vagy a Vörös Csillag Szállóba vitte szórakozni, a cechet mindig ő állta. Havi 1550 forintos fizetését így egy-két nap alatt elverte, a következő fizetésig szó szerint éhezett. A Rákóczi út 53. szám alatti házvezetőnője azt mondta, rendszeresen ő etette, mert megsajnálta, amikor látta, hogy „a Gyuri” egy-két pohár vizet iszik vacsorára. A diplomatamesébe a pénztelenség sem rondított bele, hiszen ha elfogyott, azt hazudta a lányoknak, hogy Washingtonba, vagy Svájcba kell repülnie ügyet intézni, de ha visszajön, annak esküvő lesz a vége, higgyék el. 

A tettes, egy papír borotva és egy titkárnő, mint áldozatÉs hittek neki. A nála jóval idősebb Zólyomi Ilonát el is jegyezte, de a nőnek egyre gyanúsabb lett „Edmann” viselkedése, az, hogy miután ágyba bújnak, hajnali ötkor szó nélkül távozik. Ilona titokban hazáig követte, ahol megtudta, hogy nem lakik ott semmiféle Viktor Edmann, a fotón Szöllősi György gyári munkás látható. A nőnek ez a magánnyomozása akár az életébe is kerülhetett volna, Szöllősi ugyanis bosszút forralt, amiért leleplezték. Egy üveg Cinzanót küldetett „Ilike” lakására, akinek rossz előérzete volt. Pár nap múlva kóstolt csak bele, de akkor is óvatosan, a nyelve hegyével. Szúrós fájdalmat érzett, nyelve napokig érzéketlen maradt. A későbbi nyomozás kiderítette, hogy Szöllősi másfél deci sósavat öntött az italba, hogy lebuktatója minél többet szenvedjen.

Aztán jött Sántha Ildikó.

„…Ildikót azért öltem meg, mert leleplezett és tett is olyan kijelentést, hogy nekem ha nem tudom magamat kellőképpen igazolni nagy bajom származhat.”  A 25 éves Sántha lldikót 1962 májusában, SZOT üdülőbeli nyaralásakor ismerte meg Siófokon, a nő is ott töltötte szabadságát. Szöllősi a Balaton partján is sötétkék öltönyébe bújva vadászott, amikor egy újságosnál meglátta „Ildit. Bár a nő levelezéseiből később kiderült, hogy nem tartotta éppen helyes fiúnak a nála jóval alacsonyabb „Viktort”, de mindenáron 1956-ban külföldre disszidált szerelméhez akart kijutni, és „Viktor” jóravaló, kedves gyerek volt, ezért Budapestre történt visszaérkezésük után is tartották a kapcsolatot. És jött a szokásos halandzsa: eljegyzés lesz, házasság lesz, Svájc lesz, de előbb pár hétig Washington lesz, százfős repülővel, egyedül a fedélzeten. Ildikónak az lett a veszte, hogy mindenáron szélhámosa szájából akarta hallani az igazságot, pedig akkor, 1962. július 12-én már biztosan tudta: csúnyán átverték. Aznap este mégis elment a Normafához Szöllősivel, akinél sötétkék zakójának zsebében ott lapult a 90 forintos Uzkaja borotva. Tudta, hogy Ildikó nem fogja annyiban hagyni ezt a szégyent, és akkor neki a munkahelyén is lőttek.

Egy erdei ösvényen haladtak, majd leültek. Ildikó arcát a kezei közé temetve sírt. Kiváló alkalom volt. Szöllősi jobb kézzel átkarolta, majd a ballal egy mozdulattal átvágta a védekezni képtelen nő torkát, aki a belehelt vértől pár perc alatt megfulladt. Szöllősi a haláltusa közben gyorsan szerette volna megkapni, ami jár neki, ha már addig nem sikerült. A haldokló nő látványától azonban elmúlt a nemi izgalom. El kellett volna tüntetni a holttestet, de a penge eltörött. Valahogyan azonban sikerült lenyiszatolnia Ildikó fejét, amit aztán a hajánál fogva arrébb hajított. Fel akarta darabolni a testet, de a 90 forintos borotvával nem sikerült. Gyufát gyújtott, hogy megnézze, mit tett, majd a vérrel összespriccelt sötétkék ruhájában hazaindult. A taxis meg is jegyezte neki: úgy néz ki, mint aki birkát nyúzott. 

Szöllősi György orvosi értelemben nem szenvedett elmebetegségben. Munkahelyén nagy dumásnak ismerték, több akart lenni, mint aki volt. Vajon miért ment vissza a gyilkosság másnapján a tetthelyre, hogy megmutassa egy munkatársának, mit művelt előző este? „Olyat mutatok, amitől beszarsz” – büszkélkedett a férfinak, akit mindössze két hete ismert. Miért tért vissza a Normafához harmadnap, amikor már megtalálták a holttestet, a környék pedig tele volt rendőrrel? Kíváncsi volt. Azonnal elkapták. Kihallgatásán sokszor ellentmondásokba keveredett önmagával, de végül mindent bevallott. Az áldiplomata esete óriási sajtóvisszhangot kapott, és példát kellett vele statuálni: fiatal lányok, felejtsétek el az álmodozást a Nyugatról, mert ez lehet a vége. „…bátorítólag hatott tetteire a társadalom egyes tagjaiban megnyilvánuló idegen-imádat” – olvasható az igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményben. 

„Viktort”, vagyis akkor már Szöllősi Györgyöt 1962 decemberében végezték ki. 22 éves volt. 

(Forrás: Budapest Főváros Levéltára. Szöllősi György vallomásából szó szerint idéztem – beleértve a vallomást gépelő rendőrtiszt, az ügy előadója helyesírási hibáit is. Fotó: dr. Bodor Endre - Élet elleni bűncselekmények)

(A borítóképen Szöllősi György arcképe, valamint a holttestet felfedező tanú a helyszín közelében/Budapest Főváros Levéltára)




© Powered by wAdmin | v3.5.1 | vvortex.hu | Bejelentkezés