„Rozsi János Paprika utcai lakost és családját ismeretlen tettes megölte. A rendőrség a nyomozást folytatja.” (Délmagyarország, 1961. május 3.)
Az akkori Szeged külterületén található Paprika utca 58. szám alatt a Rozsi-család öt tagja lakott: Rozsi János, 21 éves segédmunkás és szintén 21 éves felesége, másfél éves fiuk, János, valamint a férfi anyósa, a 42 éves Forró Mária és annak nevelt lánya, a 17 éves Buborék Gizella. Mindannyiukat brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg.
A helyszíni szemlebizottság igazságügyi orvosszakértőkkel külsőleg megvizsgáltatta a holttesteket, elszállításukra nehezen lehetne ráfogni, hogy szakszerűen történt. Az ágyakat szétbontották, és csaknem az egész helyszínt megváltoztatták anélkül, hogy a nyomokat felkutatták és rögzítették volna előtte. Mindent összefogdostak és összetapostak. A helyszíni szemlét még éjszaka is megfelelő világítás nélkül folytatták. Mindössze egy használt falusias 51-es méretű fekete kalapot foglaltak le. Ujjnyomot nem biztosítottak, lábnyomot és egyéb lenyomatokat sem az udvaron, sem a véres padlón nem fedeztek fel. A gyilkos eszközök közül csak a baltát találták meg. Mivel a szemlét csak a két lakószobára terjesztették ki, nem találták meg Rozsiék másfél éves kisfiát.
A holttestek fejrészén tucatnyi zúzott seb éktelenkedett, ezek feltehetően a helyszínen talált véres baltától származtak. Egyedül Forró Mária holttestén nem volt szúrt seb. Buborék Gizellán olyan vágásokat találtak, amelyeket jellemzően szadista kéjgyilkosok szoktak ejteni. Másnap, nappali fény mellett átkutatták a ház maradék helyiségeit is, és a padláson vértócsák mellett megtalálták a másfél éves ifj. Rozsi János holttestét. Zúzott seb a fejen, szúrt sebek a hason, a nyakra vastag kötél hurkolva. A halott kisfiútól nem messze egy véres ácskapocs hevert a földön.
A szakszerűtlenség még a nem sokkal korábban, 1953-ban létrejött Országos Rendőr-főkapitányságnak is feltűnt, akiket majdnem egy nappal később értesítettek a brutális bűncselekményről. Mire a cikk elején idézett újsághír megjelent, az ORFK Bűnügyi osztálya átvette a nyomozást. 1960-as évek elején már több esetben előfordult, hogy az ORFK ügyeket vesz át, azonban fő szabály szerint csupán tanácsokat adott a megyei rendőri szervek számára. Az átvett ügy érzékelteti, hogy a központi szervezeti egység számára is nyilvánvalóvá váltak a szakmai hibák tömkelegei a helyszíni szemle során.
Az újrakezdett helyszíni szemlén aztán megtalálták a másik gyilkos eszközt, egy 35 centiméter hosszú, véres konyhakést. A padlón több egyforma inggomb hevert, amelyek közül egy bele volt száradva az egyik vérfoltba. Az ágyon találtak egy inget is, amiről egy kivételével minden gomb leszakadt. A tűzhely felett lévő falinaptáron az “Itt voltam 1961. IV. hó 25-én”felírás volt olvasható.
Kettétört állcsont, koponyatörés, szívben megforgatott kés, megvágott mell: a boncolás során Rozsi Jánoson, Rozsi Jánosnén, Forró Márián, Buborék Gizellán és a másfél éves Jánoskán összesen nyolcvan sérülést találtak, de ezek közül egy sem volt olyan jellegű, mintha bármelyikük is védekezett volna. Dulakodásnak sem volt nyoma a lakásban. Mindhárom nő hüvelyében ondószálacskák voltak. Valamennyi holttest gyomra üres volt, amiből arra lehetett következtetni, hogy haláluk előtt hat-nyolc órával ettek utoljára.
Rozsi Jánost becsületes munkásembernek ismerték. A vele együtt élő három nőre többször is panaszkodott, mert mindig csak szórakoztak, férfiakkal járkáltak el, és neki kellett eltartani őket. Forró Mária imádta a férfiakat, egyáltalán nem volt ismeretlen a szegedi éjszakában. A 42 éves nagymama az utóbbi időben már szerette volna, ha valaki feleségül veszi. Amikor szórakozni ment, mindig magával vitte nevelt lányát, Buborék Gizellát, aki ugyancsak könnyűvérű lány hírében állt, de még szűz volt. Rozsi Jánosnét rendes asszonynak ismerték, bár az is felmerült, hogy férjén kívül mással is volt viszonya. A másfél éves Jánoska a nagymama, Forró Mária felügyelete alatt élt otthon, pont a gyilkosságok előtt próbálták meg bölcsődében elhelyezni. A környéken lakók azt is elmondták, hogy Rozsiék házába néhány férfi is bejáratos volt. Ők célirányosan Forró Máriához mentek.
A nyomozás
A nyomozás során a következőkre sikerült válaszokat kapni: Rozsi János és Buborék Gizella április 25-én kora reggel mentek el otthonról. A lány fél egykor fejezte be a munkát, Rozsi pedig öt óra után ért haza. Rozsi Jánosné csak délután tartózkodott otthon. Katonáék, a közvetlen szomszédok azt állították, hogy a kérdéses nap délutánján az udvaron látták Rozsi Jánost, a feleségét, valamint Buborék Gizellát és a másfél éves kisfiút, akik este hat óra körül köszöntek el tőlük azzal, hogy mennek vacsorázni.
Buborék Gizella április 26-án nem ment dolgozni. Ugyanezen a napon ment el a védőnő a házhoz, de a csengetésre senki sem nyitott ajtót. A nyomozók a levelesládában napilapokat találtak, amiből arra lehetett következtetni, hogy az újságokat április 26-tól nem vették át. Minden arra utalt, hogy a gyilkosságokat április 25-én követték el. Az üres gyomrok miatt valószínűleg vacsora előtt, vagy azután hat-nyolc órával. Az éjszakai verzióra viszont rácáfolt, hogy Jánoskán utcai ruha volt. Valamennyi áldozatot az első szobában ölték meg, segélykiáltást nem hallott senki.
A nyomozók szerint bosszú vagy szexuális elferdülés lehetett az indíték. Előbbi verziót erősítette, hogy a Rozsi Jánost és feleségét ábrázoló fényképen szét volt törve az üveg, utóbbira pedig a Buborék Gizella összeszabdalt teste adhatott magyarázatot. Megállapították, hogy a lányt megerőszakolták, ami egyértelműen férfi elkövetőre utalt. A tettes jól ismerhette az áldozatokat, de a család is jól ismerhette őt, hiszen beengedték az állandóan zárva tartott külső kapun.
A szomszéd család napokig kitartott amellett, hogy Rozsiékat április 25-én délután látták utoljára, ami rendkívül zavarta a nyomozást, mert ez az állítás szöges ellentétben állt a helyszín adataival és a józan gondolkodással is. Katonáék aztán sűrű elnézés közepette közölték, hogy tévedtek, mert aznap gyengélkedtek, így nem is voltak kint az udvaron, valószínűleg előző nap, április 24-én találkoztak kint Rozsiékkal.
Megnyugtatták a holttestek – a gyanúsítottak
Forró Máriának a gyilkosságot megelőző évben egy B. Béla nevű nős borbély udvarolt, aki emiatt válófélben is volt feleségétől. Forró Mária a gyilkosságok előtti hetekben szakított vele, mégpedig állítólag azért, mert apja ellenezte a házasságot. Az is felmerült, hogy Rozsi erőszakkal tette ki lakásukból a borbélyt. Kihallgatásakor tagadta, hogy gyakori vendég lett volna Rozsiék lakásán, de alibije ellenőrizhetetlen volt, vallomását pedig napról-napra változtatta, ezért őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték.
Egy P. Pál nevű sajószentpéteri MÁV kocsirendező több embert is arról kérdezett, hogyan lehet Jugoszláviába szökni. Azt mondta, Sajószentpéterről érkezett Szegedre, és azért kell elmennie, mert megszurkálta a feleségét, aki kórházban fekszik, másoknak viszont azt állította, hogy kiirtott egy családot. A férfiről feltételezték, hogy köze lehet a Paprika utcai gyilkossághoz, de elsősorban azért vették őrizetbe, hogy megakadályozzák a határsértést. A nyomozás során kiderült, hogy a gyilkosság idején már Szegeden volt, arra pedig nem tudott magyarázatot adni, hogy – miután Borsod megyei munkahelyét önkényesen otthagyta – miért töltött hosszabb időt a városban. Néhány nappal később kiderült, hogy azért szökött el otthonról, mert megerőszakolt egy tizenöt éves kislányt, és félt tőle, hogy a család feljelenti. Közben kiderült, hogy a felesége nincs is kórházban, egészséges és otthon van.
A „kabát nélkül szaladgáló, szemmel láthatóan nem teljesen normális” Zs. Miklós neve is felmerült. A nős szegedi segédmunkást egy Budapest felé tartó vonatról szállították le, aktatáskájában francia nyelvű újságokat találtak, ami azért volt felettébb furcsa, mert kiderült, hogy nem is beszél franciául. A Paprika utca közelében lakó Zs. Miklósról kiderült, hogy korábban, néhány hónapig boncsegédként dolgozott. Ez elsősorban azért volt figyelemreméltó szál, mert Forró Mária kapcsolatai között többször felvetődött egy boncmester is. Az egyik szegedi elmeszakértő fénykép alapján azonnal felismerte a férfit, Zs. Miklós többször is járt nála kezelésen, miután epilepsziás rohamai voltak. Az elmeszakértő elbeszélgetett a férfival, aki azt mondta, hogy az utóbbi hónapokban állandóan ideges és mehetnékje van. Céltalanul kóborol az utcán, azt sem tudja, merre jár, és csak késő este tér magához. Boncsegédként a szegedi klinikán dolgozott, és ez volt életének legnyugodtabb időszaka, rendkívül megnyugtatta a hullák hordozása, a boncolás látványa, de legjobban azt szerette, ha a halottak egyes részeiből metszeteket kellett csinálnia. Azt kérte, ha szabadul, intézzék el neki, hogy valamelyik bonctani intézetben dolgozhasson. Azt is elmondta, végleg ott akarta hagyni Szegedet, mert a szomszédok lebecsülték. Azzal rágalmazták, hogy fajtalankodik a gyerekével, macskákat boncol és lop (a nyomozás megállapította, hogy utóbbi igaz is, amiért többször jogerősen elítélték). Zs. Miklós tagadta, hogy bármelyik áldozatot ismerte volna. Azt sem tudta, hol a Paprika utca, ami azért volt felettébb gyanús, mert a közelben volt a lakása. Több tanú látta is őt a helyszín környékén a bűncselekmény napján, késő este. Különböző szórakozóhelyeken látták együtt Forró Máriával és Buborék Gizellával, munkahelyét pedig a gyilkosságok másnapján, április 26-án hagyta ott, és kérte elmegyógyászati kivizsgálását. A már említett, Rozsiék házában lévő falinaptárra írt szövegről két írásszakértő állapította meg egymástól függetlenül, hogy Zs. Miklós írta. A férfit őrizetbe is vették, de többször is ellenőrizték az alibijét, és kiderült, hogy a gyilkosságok elkövetésekor dolgozott, véres ruhát pedig nem találtak nála. A nyomozást folytatni kellett.
A Paprika utcai ház volt tulajdonosa, M. István neve is felmerült. Forró Mária ugyanis több ezer forinttal tartozhatott neki, a férfi emiatt többször is elment a házukhoz, és egyszer azt is mondta, hogy ha nem fizetnek, kiirtja a családot. Viszont megnyugtató alibit igazolt.
Érkezett egy bejelentés, amely szerint Rozsi János 1960. januárjában összeverekedett valakivel egy lagziban, és meg is szúrta az illetőt, aki erre reagálva ugyancsak családirtással fenyegetőzött. Kiderült, hogy ez csak pletyka volt.
A Szegedtől mindössze tíz kilométerre fekvő Röszkén azt beszélték, hogy a Rozsi-családot a jugoszláv állampolgárságú B. Tódor irtotta ki. Ő állítólag Forró Mária bejelentése miatt kapott tizenöt év börtönt a háború után, de a férfi neve semmiféle bírósági iratban nem szerepelt, és olyan adat sem került elő, hogy Rozsiék bárki ellen feljelentést tettek volna.
Megtörtént a Paprika utcai ház leltározása. A tettes elvitte Rozsi János Podjeda, valamint Buborék Gizella UMF gyártmányú karóráját – derült ki. Létkérdés volt, hogy ezeket megtalálják, ezért elrendelték az órák országos körözését. Az öngyilkosokat és elmebetegeket is leellenőrizték, de mint később kiderült, felületesen.
Mivel Forró Mária és Buborék Gizella a szegedi vendéglők és kocsmák ismert alakjai voltak, fel kellett kérni a vendéglátóiparban dolgozókat, hogy ha tudnak bármilyen érdekes, gyanús dologról, vagy a két karóráról, tegyenek bejelentést. Május 11-én, a nyomozás tizedik napján jelentkezett Sz. Ferencné, aki azt mondta, április 25-én színházban volt egy Vass Gyula nevezetű ismerősével, akinek vérző seb volt a fején. A férfi azt mondta neki, hogy fiatalok kötöttek bele és boxerrel fejbe ütötték. A nő látott Vassnál két karórát is.
(A borítóképen a tettes látható a nyomozási kísérlet során, amikor megmutatta, hogyan ölte meg a másfél éves Rozsi Jánost/Csongrád-Csanád Megyei Levéltár)
(Cikkem először az azóta megszűnt Reset.hu-n jelent meg. Forrás: az ORFK elemző-értékelő összefoglaló jelentése)
