Élet elleni bűncselekmények

18+

Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Diplomáciai kocsi helyett egy szekéren ment Richweiss Gyulánéért, akinek holttestét később egy bombatölcsérbe rejtette

Diplomáciai kocsi helyett egy szekéren ment Richweiss Gyulánéért, akinek holttestét később egy bombatölcsérbe rejtette
2022. január 06. 15:00 | Szerző: Dulai Péter

A bombatölcsér számomra egyfajta szimbóluma a háborúnak. Azt nem tudom, mennyire volt tele még az ötvenes években is az ország ilyen kráterekkel (ezen cikk szerint két éve még éktelenkedett egy Szombathelyen), de én most futottam bele a második olyan emberölésbe, ami a Kádár-korszakhoz köthető, és egy évtizedes bombatölcsérben rejtették el a holttestet. Az első 1955-ös, erről szól a Gyilkosság a panel tetején című könyvem első fejezete (a fejezeteket itt ismertetem címszavakban). Ez a bűntény úgy kötődik a korszakhoz, hogy felmerült: ezt az emberölést is a martfűi rém követte el, nem pedig Bulyáki István, akit a gyilkosság elkövetéséért jogerősen elítéltek. A fiatal Nemes Erzsébet megölése szexuális indítékú bűncselekmény volt, az alábbit viszont az anyagi haszonszerzés (magyarul a pénz) motiválta.

Katona Géza: A bűnüldözés fél évszázada című fantasztikus munkájában írt a másik bombatölcséres ügyről Richweiss Gyuláné megöléséről, ami 1957. február 10-én történt Dunaharasztitól mintegy négy kilométerre. Az asszony Kanadába disszidált férje után akart menni. Gyilkosa Ézer Antal volt, akit Katona É. Andrásként emleget.

„Az 1956-57-ben a nyugati országhatár átlépésével motivált bűncselekmények száma időlegesen ismét megnövekedett. Több olyan eset fordult elő, amikor a tettesek a menekülni akaró áldozatukkal meg sem közelítették az országhatárt, hanem az ország belsejében – többnyire elhagyatott szántón vagy réten, egy-egy vizesároknál vagy csatornánál, fasornál – jelölték meg a határvonalat, amelyet átlépve a menekülő már Ausztriában érezheti magát” – írja Katona Géza, majd így folytatja: „Az áldozat még jól járt, ha a képzelt határvonal átlépése után, véletlen találkozások során értesülhetett arról, hogy Ausztriától több száz kilométerre, az egyik magyar község közelében van. Azonban több esetben még erre sem volt módja, mert a tettesek az elhagyatott területen megölték és holttestét elrejtették.

Ez lett a végzete R. Gyulánénak, aki 1957 februárjában akarta az egyik férfiismerőse segítségével elhagyni az országot. A férfi – É. András – a baráti közreműködésért 6000 Ft díjazást kötött ki. Azt ígérte: az asszonyt és csomagjait az egyik külföldi követség gépkocsivezetőjének segítségével juttatja ki. Az asszony meg is jelent a megbeszélt helyen – az egyik Pest környéki község közelében –, azonban a diplomáciai rendszámú gépkocsi helyett É. András gumi abroncsú szekérrel jelent meg, és közölte: a gépkocsivezetővel a településtől távolabb találkoznak, ahová – feltűnés nélkül – szekérrel juthatnak el.

A község határában – a gépkocsira várakozva – É. nemi aktus létesítésére hívta fel R.-nét (aki a Rendőrségi Szemlében megjelent cikk szerint „kedvelte a férfitársaságot és különösen férjének külföldre távozása után gátlásoktól mentesen foglalkozott férfiakkal" – a szerk.) , de közben hátulról agyonlőtte és holttestét régi bombatölcsérben kukoricaszárakkal fedte le. Az elrejtett holttestet másnap, az arra vetődő járókelő találta meg; bejelentette a rendőrségen. Azonban ameddigre a helyszíni szemlebizottság a helyszínre ért, a holttest eltűnt. A helyszínen talált különböző elváltozások – a gumiabroncsú jármű és a lovak patáinak nyoma – azonban a felfedező tanú állításait igazolta.

Többnapos keresés után sikerült R.-né holttestét az öt km-re lévő községi dögkútban megtalálni és a holttest azonosítása révén eljutni É. András személyéhez.”

Az esetről részletesen beszámolt a sajtó is. Valószínűleg azért, mert disszidálásról volt szó, és ki akarták hangsúlyozni, hogy akinek ilyesmi jár az eszében, az könnyen holtan végezheti. Ézer Antallal is így történt, ezt már a Szabad Földből tudom: „a gyilkos előre megfontolt szándékos emberölés és rablás miatt rögtönítélő bíróság elé került s a megölt életért – életével fizetett.” Nem meglepően fegyverrejtegetésért is felelnie kellett, de ez az ő esetében tulajdonképpen mindegy volt. Fegyverrejtegetésért egyébként öccsét, Lipótot is felelősségre vonták. Ézer Antalt 1957. február 21-én végezték ki Budapesten.

Ézernek egyébként több is volt a számláján, mint a gyilkosság. Erről a Népakarat hasábjain számoltak be: „A házkutatás során Ézer la­kásán nagy mennyiségű kincs­tári holmit találtak, amelyet az októberi események során lopott. Ézer bűncselekményét bevallotta, sőt kiderült az is, hogy rendszeresen feketevá­gásból és borüzérkedésből tartja fenn magát. Október óta több mint száz borjút és két­száz sertést vágott le.”

A Rendőrségi Szemle 1957/4. számában közölt fotón Ézer Antal egy rendőrön mutatja be, hogyan lőtte fejbe hátulról áldozatát, akivel egyébként a bombatölcsérben terveztek közösülni.




© Powered by wAdmin | v3.5.1 | vvortex.hu | Bejelentkezés