– Oda mer majd állni, hogy a Csillagból jöttem, húsz évet töltöttem ott le, mert gyilkos vagyok?
– Nem, így nem.
A kérdező Sáringer Károly újságíró, aki pedig válaszol, egy gyilkosságért elítélt férfi. Így indul a Csillag börtönről, erről a „komor, rácsokkal szabdalt tizennégyezer négyzetméterről" szóló dokumentumfilm. A Csillag - börtönfilmről nem sok információt találtam (itt egy rövid interjú Sáringerrel). Körülbelül annyi biztos, hogy a bemutatója 2000. március 23-án volt a Magyar Televízió kettes csatornáján, ezért minden információt szívesen veszek a Facebook oldalamon. Távol álljon tőlem a „régen minden jobb volt” szajkózása, de ilyen filmet ma bizony már nem lehetne leforgatni és leadni sem. A személyiségi jogokra gondolok. Akkor lehetett, és egy megmentett VHS-nek köszönhetően most bárki megnézheti a YouTube-csatornámon.
Az interjúalanyokat nem mutatnám be részletesen, beszéljenek ők maguk.
Krisztián egy anyós megöléséért került be. Gyakorlatilag bérgyilkosságot követtek el, de mivel három nap múlva lebuktak, a fizetség 13 év fegyház volt. Ferencet halálra ítélték, de nem végezték ki. Ő azt mondja, minden további nélkül bocsánatot tudna kérni áldozata hozzátartozóitól, de amikor Sáringer azt kéri, tegye akkor meg a kamerán keresztül, csak egy elnézésre futja. István húsz évet kapott, miután egy taxiban ülve lövöldözésbe keveredett a rendőrökkel. Állítása szerint többször hátba lőtték, egy rendőrt pedig ő sebesített meg. Az ítélet szerint legalábbis, mert szerinte ő biztosan nem okozott sérülést annak az embernek. István erkölcsileg maximálisan tisztának érzi magát.
A dokumentumfilm végéből sajnos hiányzik valamennyi.
