„Kedd késő este a rendőrség megtalálta a Bács-Kiskun megyei Kerekegyházáról két hete eltűnt Boros házaspár holttestét. A házaspárt, mint kiderült, gyermekük gyilkolta meg. Holttestüket a házuk melléképületének pincéjében temette el” – írta a Népszabadság 2001. július 12-én. A lap nem az ítélethirdetés után már „megmagyarázhatatlan szülőgyilkosságként” hivatkozott a hatvankét éves Boros Sándor és hét évvel fiatalabb felesége meggyilkolására, amit fiuk követett el. A házaspár eltűnését is 31 éves fiuk jelentette be, aki már az első perctől kezdve gyanús volt a nyomozóknak. Eleinte szűkszavúan nyilatkozott a szülők eltűnéséről. Elmondása szerint szülei aznap délelőtt tyúkketrecekért indultak autóval Kecskemétre, de onnan nem tértek haza. A rendőrség másnap a Kerekegyházára vezető főút mellett sértetlenül megtalálta Borosék Lada Samaráját. Később megtört, és bevallotta, hogy ő ölte meg a szüleit. Vallomása szerint összeveszett az apjával, akit egy kalapáccsal fejbe vágott, majd a sérült embert több késszúrással megölte. A kora délutáni órákban hazatérő édesanyját, amikor meglátta férje holttestét, megfojtotta. A szülők tetemét a pincében használt verembe helyezte. A holttesteket mésszel öntötte le.
A kettős gyilkost több emberen elkövetett emberölés bűntettéért életfogytiglani fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság. A tárgyalásról tudósító Népszabadság felidézte azt a napot, amikor apa és fia megkezdte a ház udvarán a nyúlketrecek szegelését. „Feltehetőleg valamiért elégedetlen volt a fiú munkájával, és ezt nyilván szóvá is tette, a fiatalember pedig elvesztette önuralmát, és homlokon ütötte az apját. Ami azonban ez után következett, arra sem az orvosok, sem a hozzátartozók, de még az elítélt sem tudott elfogadható magyarázatot adni. A kalapács ugyanis még többször lesújtott, majd a fiú a földön véresen hörgő apát magára hagyva kést indult keresni a konyhába. Megtalálva a legnagyobbat, amelyet addig a disznóöléskor használtak, nyeléig az apja mellkasába szúrta, majd a testet megfordítva a hátát is átdöfte vele. A férfi néhány percen belül elvérzett.”
Az egyik nyúlketrec a mai napig megvan a ház udvarán. Azóta is ugyanúgy, félbehagyva:
Sándor ezután a konyhában elmosta a kést, kávét főzött és hallgatta a rádiót. Várta az anyját, akit elmondása szerint a legjobban szeretett. Az asszony három órával később ért haza. „Elkezdte keresni az apát, és amikor megpillantotta a vérbefagyott holttestet, felkiáltott: mit tettél, fiam! Az ezt követő megmagyarázhatatlan pillanatokra újólag csak elméleti magyarázatok vannak. Az orvosok szerint ilyen indok lehet a félelem a számonkéréstől, a szégyen az anya előtt, a legvalószínűbb azonban a szülő hangoskodásának a megakadályozása, mert a rokonok a szomszédban laktak. A fiú ugyanis hátulról befogta édesanyja száját, a másik kezével pedig átkarolta a nyakát. Addig szorította, amíg élettelenül az apa mellé nem zuhant.”
Az anyjáról később levette az ékszereket. Órákig ásott a pincében, hogy aztán a verembe tegye apja holttestét, amire műanyag lapokat tett. Anyját nejlonzsákba csomagolta, úgy tette az apja fölé, végül a hantra ládákat és raklapot tett. Az este kopogtató nagymamának azt hazudta, hogy a szülők még nem értek haza, majd éjjel a családi autót leoltott lámpákkal kivitte a határba. Az eltűnést reggel jelentette be, nyilatkozott az újságíróknak és a rokonokkal kutatott a környéken.
A Népszabadság cikke a vallomás alapján megemlíti, hogy Sanyika nem szerette az apját, mert mindig is kamionsofőr akart lenni, de mezőgazdasági gépszerelőnek kellett tanulnia. A szakmunkásképzőt és a munkahelyét nem szerette, hamarosan felmondott, évek óta csak a háztáji munkában segédkezett.
Amikor egy ilyen brutális bűncselekmény történik, mindig érdemes fenntartással kezelni azt, hogy mit mondanak a környékbeliek, de meggyőződésem, hogy a „miért?”-hez talán közelebb kerülhetünk. Úgy tudom, hogy a szülők igen szigorúan bántak a gyerekkel, nem lehettek barátai és nem is nagyon engedték sehova, tulajdonképpen a szülein kívül nem is lehetett mással kapcsolata. Az utcabeli fiúkkal sem játszhatott, az ablakból nézte, amint fociznak. „Sándor nagyon halkszavú, kedves, segítőkész, tisztelettudó férfi volt, ellenben a szüleivel, akik mogorva, zárkózott emberek voltak, a saját rokonaikkal sem tartották a kapcsolatot. Sándor szeretett egy lányt, de tőle is tiltották, nem találkozhatott vele, csak otthon lehetett, illetve az apja földjén dolgozhatott. Talán alkalmi munkákat vállalt, a szülei engedélyével, de azt a kis pénzt is haza kellett adnia” – mesélte nekem egy helyi.
Bogdány Gyula alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályának helyettes vezetője különleges ügyként említi a szülőgyilkosságot, melyben ő is nyomozott. Emlékszik, hogy Boros Sándor másnap kora reggelig elvitte a Lada Samarát 16 kilométerrel arrébb, hazagyalogolt, majd a krumplitárolóba ásta el a holttesteket, ami irgalmatlanul nagy munka lehetett. Dolgozott benne az adrenalin, és a nyomok eltűntetésében annyira kimerült, hogy utána napokig aludt. A nyomozó emlékszik, hogy a tettes elmondása szerint az apja mindig becsmérelte őt, Sándorban pedig csak gyűlt a feszültség, aztán a nyúlketrecnél tele lett a pohár, és a férfi robbant.
„Dr. Feleky István bíró ítéletében hangsúlyozta, hogy az egyetemes jogtörténetben is a legsúlyosabb cselekménynek minősül a szülőgyilkosság, amelyre egyszerűen nincs mentség. Az elítélt ugyanis nem elmebeteg, bár zárkózott természete miatt személyiségzavarokkal küzd, tettét beszűkült tudatállapotban követte el. Dr. Szeri László ügyész tudomásul vette a bírói határozatot, a fiatalember kétségbeesetten enyhítésért fellebbezett. Az egyik hozzátartozó férfi távozáskor megjegyezte: Sanyika nem fogja kibírni a harminc évet” – zárul a Népszabadság cikke.
A szülőgyilkossághoz ugyan nincsen köze, csupán véletlen, de az erre érzékeny embert a hideg kirázza: tíz évvel később egy kerekegyházi férfi megfojtotta feleségét, majd felvágta a hasát. És hogy hol történt az eset? Ugyanabban az utcában, ahol Sándor megölte a szüleit. Az elkövető 45 éves volt. Őt is B. Sándornak hívják.
(Ajánlott olvasmány: Szülőgyilkosságok Magyarországon az ezredfordulón)
